The Devil’s Double (2011)

Ahogy telnek az évek, Hollywood egyre több fiatal tehetséget szippant magába, akik kezdetben leginkább csak mellékszerepekben mutathatják meg magukat, amíg el nem jön egy kiugrópont… egy olyan filmszerep, amivel kiléphetnek a skatulyából és egy magasabb szintre léphetnek. Talán ez a film jelenti majd az ugródeszkát Dominic Cooper számára is?

Bagdadban járunk a Kuwaiti háború idején. A városban a kirívó kettősség dominál: az átlag emberek szenvednek és küzdenek az életben maradásért, a gazdag és befolyásos embereknek viszont ez itt a legnagyszerűbb játszótér, ahol soha, semmi nem elég. Saddam Hussein legidősebb fia, a pszichopata Uday Hussein itt az egyik legnagyobb alvilági figura, aki kedvére szórakozhat. Ebbe a rémálomba csöppen bele Latif Yahia is. Uday ugyanis őt választotta ki hasonmásának. Hiszen már Sztálint is sokszorosították anno, egy magasrangú vezető nem lehet ott mindenhol egyszerre. Latifnak választási lehetősége nincs, követi az utasításokat, különben a családját kivégzik, rá pedig hosszú kínzások várnak. Kénytelen végignézni, ahogy Uday nőket erőszakol és bántalmaz, és kedvére szórakozik a drogokkal és fegyverekkel, de csak egyet tehet: megpróbál ember maradni és várni a megfelelő pillanatra.

A film igaz történet alapján készült, az igazi Latif Yahia a mai napig bujkál, még a Hussein család halála után is. Könyvet is írt a sok borzalomról, amit akkor látott, és összehasonlítva, meglepően ügyeltek a részletekre a filmben, tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy Hollywoodnak szerencsére nem sikerült mézes-mázos sziruppal megfertőznie. Még Uday Ferrari F550 Maranellója is stimmel.
A színészi játékra sem lehet panasz, Dominic Cooper remekül vette az akadályt, jól állt neki mindkét szerep. Talán ez majd rásegít, hogy több kapu nyíljon meg előtte a szakmában. A főszereplőnő, a Sarrabot alakító, Ludivine Sagnier francia akcentusa kicsit idegesített már néha, de az alakításával nem volt gond.
A rendező, Lee Tamahori az utóbbi években nem tündökölt maradandó filmekkel (Next – a holnap a múlté, XXX – a következő fokozat), viszont úgy tűnik, most úgy tűnik jó alapanyaga volt, amiből lehetett építkezni.
És végül muszáj megemlíteni a fantasztikus soundtracket. Remek alapzenék és dalok lettek készítve/összeválogatva az alkotáshoz.
Mindent összevetve, a „Devil’s Double” sokkolóan realisztikus, tele brutalitással, mégis ott a dráma mögötte.

Szerintem: 10/8
IMDB: 7.1
Rottentomatoes: 53%

Játékidő: 109 perc
Büdzsé: 15 millió euró
Bevétel: 1,357,042 $